Chapter 10: Would you...

Mivel tegnap este későn fejeztük be a pakolást, ezért meglepő módon mindenki 11-ig vagy délig aludt. Én a kettő között, fél délben (barátnőm találta ki, nem én! xD-szerk. megj.) keltem fel. Aki a legkorábban kelt, az Liam volt. Ő már 10 körül lent tevékenykedett elmondása szerint. A lányok is itt aludtak. Mondjuk ez szerintem logikus. Felnéztem twitterre, és igen meglepő dolgot láttam. A trendek között volt a következő: Annis Smitlinson (bocs, jobbat nem tudtam kitalálni- szerk.megj.). Hát oké... Ezt nem tudom, hogy honnan szedhették a directionerek, hiszen Louissal még csak nem is mutatkoztunk együtt a nyilvánosság előtt. Leszámítva a Nando's-t és a repteret. Hacsak... Gyorsan megnéztem Haroldka profilját, és lám, mit látok a képei között? Azt a képet, ahol Louval ölelkezünk. Harold, rettegj. Ki. Foglak. Csinálni. Ez már a második húzásod 2 napon belül. Óó, azt a... Inkább nem írom le, mit gondolok most. Édes lesz a bosszú, de annyira, hogy cukorbetegséget kapok majd (egyébként remélem nem) tőle. Óó, már tudom is. Hahahaaa! Oké, tudom, hogy gyerekesnek hangzik, de mivel ő legjobban a göndör haját szereti, ezert kivasalom neki. Titokban. Tuti más is benne lesz, értsd Louis. Hiszen ez őt is érinti. Akkor ma este. Holnap szerintem az ő visítására fogok felkelni. Segáz. Ezért simán megéri. Lehajtottam a laptopom tetejét, majd felmentem és átöltöztem, hiszen bármilyen csábító, akkor sem lehetek egész nap pizsiben. Felvettem egy térd fölé érő farmert, egy rózsaszín félvállas felsőt, a kedvenc delfines nyakláncomat, egy szürke edzőcipőt, és a számomra elmaradhatatlan sapit nyomtam a két oldalt egy-egy befonott tinccsel körbefogott fejemre.

A többiek is sikeresen felkeltek, majd miután megettük a reggelire készített rántottát, Louissal összenéztünk, és megbeszéltük, hogy majd ha felmentünk, akkor beszélni fogunk. Elmosogattunk a csajokkal, majd felmentem a szobámba. Kimentem az erkélyre, majd Louis ajtójához mentem. Bekopogtam, mire kijött. Elővettem a telefonom, ami egy Samsung Galaxy mini 2 Anglia zászlós borítóval. 

Egyébként ez az én telóm, kicsit rossz a minőség, bocsi :/

Felmentem twitterre és megmutattam neki a trendet, majd a képet, ami kiváltotta ezt. Nem szokott mérges lenni, de most nagyon bepöccent.

-Most azonnal kinyírom!

-Héé, nyugi!- néztem mélyen a szemeibe. Még mindig dühös volt, de már korántsem annyira.- Van egy ötletem, hogy hogy állhatnánk rajta bosszút. De nem akarom hangosan mondani, mert lehet, hogy meghallja és akkor annyi a tervnek, úgyhogy inkább megsúgom.- közelebb hajolt, majd elkezdtem suttogva felvázolni a tervet:

-Ma este, amikor már elaludt, akkor átosonunk hozzá, én meg viszem a hajvasalót, és kivasaljuk a haját.

-Óó, ez jó lesz!- vigyorodott el gonoszan.
-Akkor benne vagy?
-Benne hát! High five!- mondta, én pedig belecsaptam a kinyújtott kezébe. Olyat szólt... hogy csak na. Be is pirosodott a tenyerem. Lényegtelen. Szóval ezt elhatároztuk és meg is egyeztünk. A délután is eltelt valahogy, majd eljött az este. Elvégeztük az ilyenkor elvégzendő dolgokat, fürdés, fogmosás, stb. plusz előkészítettem a hajvasalómat. Amíg vártam, addig Louissal beszélgettem twitteren teljesen semleges dolgokról. Úgy gondoltuk, hogy éjfél és hajnali 1 között hajtjuk végre az akciót. Már csak 10 perc volt éjfélig, úgyhogy kinéztem a szobámból, hogy tiszta-e a levegő. Tiszta volt. Szerencsére. Szóval visszamentem, és dobtam Louisnak egy üzenetet, hogy tiszta a levegő, lassan mehetünk. Azt válaszolta, hogy akkor 10 perc múlva. Gyorsan eltelt ez a 10 perc, de még azt gyorsan kiírtam, hogy "akció indul! :D ". Elindultam a hajvasalómmal Hazza szobájába, de Louishoz is bekopogtam, jelezve neki ezzel azt, hogy jöhetne már, mert indul a bosszúhadjárat. Szerencsére mélyen aludt és volt konnektor az ágya mellett. Louis kicsit megemelte, én pedig elkezdtem kivasalni a haját. Nem ébredt fel, de én tettem arról, hogy aludni se tudjon, ugyanis beállítottam neki hajnal 1-re, kettőre, háromra, négyre ötre, hatra és hétre ébresztőt, ráadásul max hangerőn. Egy kis szívbaj nem árthat meg neki. Ráadásul le is fényképeztük, és ki fogjuk rakni Twitterre. Mondtam én, hogy édes a bosszú. Miután befejeztük, visszamentünk a szobánkba és lefeküdtünk aludni. Másnap reggel valóban Harry sikítására keltünk fel. Nem megmondtam? De. Na, akkor elmegyek jósnőnek. Mindenki átrohant hozzá, köztük én is, majd amikor megláttuk a kivasalt hajával és a mérges arcával, elkezdtünk nevetni. Aztán röhögni. Végül már annyira nevettünk, hogy levegőt is alig kaptunk, ráadásul még könnyeztünk is. Pár perc után sikerül lenyugodni, de újra ránéztünk Harryre és megint elkezdtünk nevetni. Persze erre ő nagyon megsértődött, aztán végül is leálltunk.
-Nagyon vicces. Tényleg. Valaki kivasalta a hajam és minden órára állított be ébresztőt. Alig aludtam valamit.
-Szerintem meg megérdemelted.- mondtuk Louissal szinkronban. Hogy ezt hogy csináljuk, arról fogalmam sincs.
-Miért is? Mit csináltam?
-Anne, megmutatod neki?- nézett rám Louis.
-Persze. Kedves Haroldka, ezért.- fordítottam felé a telefonomat, ahol ott volt a kép, ahol ölelkezünk.- És ez még nem minden, mert ebből trend lett a twitteren. Most mindenki azt hiszi, hogy járok Louissal, hála neked! Mert mindent meg kell osztanod a twitteren!- kiabáltam vele. Majd sarkonfordultam és bevágtattam a szobámba és teljes erőmből bevágtam az ajtómat. Visszhangzott tőle az egész ház. Jó masszív ajtó lehet, hogy nem szakadt ki a helyéről. Harry nagyon felcseszte az agyamat. Valaki kopogott.
-Akárki is az, hagyjon békén!- mondtam még mindig idegesen. Louis lépett be az ajtón, majd megölelt. Visszaöleltem és beszívtam a bódító illatát. Úristen, miket beszélek én itt? És mik ezek a  pillangók a hasamban? Na nee, ez nem lehet. Ilyen nincs. Eltolt magától, és a szemembe nézett. Ezen meglepődtem. És akkor még jobban meglepődtem Louis kérdése hallatán:
-Anne, eljössz velem egy randira?- éreztem, hogy remeg a hangja.
-Louis, én..

*Louis szemszöge*

Amikor Anne kiment, hallottuk a mérges és ideges trappolását, majd úgy bebaszta az ajtót (bocsi a szóért :/- szerk. megj.), hogy visszhangzott az egész házban. A szobában síri csönd volt. Harry felé fordultam:
-Na tessék, ezt most megcsináltad. Szerintem egy darabig nem fog hozzád szólni, bár megérdemled. Nem lesz könnyű kiengesztelned, ezt garantálom.- befejeztem a monológomat, és elindultam Anne szobája felé. Bekopogtam, és csak egy ideges választ kaptam:
-Akárki is az, hagyjon békén!- nem törődtem vele, beléptem. Tudtam, hogy most szeretetre van szüksége. Ha ideges vagy mérges volt, ha megöleltem, mindig hamar visszatért a bohóckodós önmaga. Nagyon jó érzés volt ölelni. Beszívtam a haja finom, mentás-zöld teás illatát. Eltoltam magamtól, és a szemébe néztem. És sikerült összeszednem a bátorságomat, és megkérdeztem tőle:
-Anne, eljössz velem egy randira?- basszus, ne már. Remegett a hangom, és ezt szerintem ő is észrevette. Fel voltam készülve a legrosszabbra, hiszen így kezdte:
-Louis, én...


És valóban, én most nagyon gonosz vagyok veletek, mert kétségek között hagylak titeket. Szerintetek Anne elfogadja a meghívást vagy elutasítja? Szeretném, ha válaszolnátok kommentben! És, hogy ki ne hagyjam, ezalatt a 8 nap alatt 229 oldalmegjelenítés volt, amit nagyon-nagyon köszönök! És örülnék egy-két pipának is a bejegyzés alján. És a következő rész telis-tele lesz meglepetésekkel! :)

Puszi!

Snowflower xx