Chapter 20 part 1: The introduction of something bad

Amikor beléptem a házba, anyuék a konyhában ültek és beszélgettek. Mikor meghallották a bejárati ajtó becsapódását, felém fordultak, és először el sem hitték, hogy én vagyok az és hazajöttem. De amikor rájöttek, hogy én vagyok az, anyu szó szerint visítva a nyakamba ugrott, apu pedig könnyezve megölelt. Gyorsan felvittem a szobámba a sporttáskám, és lementem a nappaliba, ahol anyuék már vártak. Elkezdtünk beszélni mindenről, ami azóta történt velem, hogy elmentem itthonról. Elmeséltem, hogy Louis-val újra együtt vagyunk, hogy milyen volt a turné, hogy mennyire hiányoztak, és hogy mennyire sajnálom, hogy olyan csúnyán viselkedtem, amikor megtudtam, hogy Lana az unokatesóm. Azt mondták, semmi baj, valószínűleg ők sem reagáltak volna sokkal másképpen. Szóval újra szent a béke, és ennek nagyon örülök.

A hét egyébként viszonylag hamar eltelt. Valamelyik nap átmentem Louis-ékhoz, hogy lássam őt és a családját is, hiszen régen jártam náluk. Úgy szerda körül megérkezett Niall és Lolo is. Onnantól kezdve négyen jártuk be Doncastert, és beszélgettünk. Elmesélték, mi történt abban a pár napban, amit Niall-éknál töltöttek. Bobby és Maura megismerte Lorit, és nagyon örültek annak, hogy a kisebbik fiuk is végre talált maga mellé valakit. Greg és Denise is bemutatkozott neki, és elmondásuk alapján mindenkivel nagyon jól kijön a családból. Szombaton hazamentünk, hiszen el kell kezdeni az előkészületeket az album felvételére. Vasárnapra már mindenki otthon volt, köztük Lana is, aki ma reggel ért ide. A kutyust még szeptemberben hazavitte Máté, amikor ment vissza, akkor látszott Lanán, hogy megviselte egy kissé, hogy nem lehet vele a kutyusa, és most is ezt a fajta szomorúságot láttam rajta. Mindenki beszámolt arról, hogy mit csinált az elmúlt egy hétben. Mivel viszonylag későre járt, ezért elmentünk lefeküdni. Még aznap este elhatároztam, hogy ezentúl minden reggel futni fogok, majd elnyomott az álom. 

********************************** 

 Most már két hete, hogy minden reggel futok. Mindig egyedül megyek, a fülesemmel és egy palack vízzel felszerelkezve futok egy órát. Ma sem tettem másképp, ám kicsit máshogy sült el, mint ahogy eredetileg terveztem. Ugyanis amikor egyszer megálltam bekötni a cipőmet, valaki hátulról fejbevágott, és utána se kép, se hang.

 /Louis szemszöge/

Anne már több, mint két órája ment el futni, és egy óránál sosem szokott többet futni. Lehet, hogy találkozott pár rajongóval. - nyugtatgattam magam. De akkor is rossz előérzetem volt. Mikor Anne még fél óra múlva se jött haza, éppen hívni akartam, amikor megjelent a telefonomon Anne hívóképe, jelezvén, hogy hív. Gyorsan felkaptam a telefont, majd megkönnyebbülve beleszóltam:
-Anne, de jó, hogy hívtál, aggódtam érted. Minden rendben?
-Ó, de kis aranyos vagy, hogy így aggósz a drága kis barátnődért.
-Joe. - mondtam fogcsikorgatva.
-Á, szóval emlékszel rám.
-Hol van Anne?
-Itt nálam, még élve.
-Azonnal engedje el!
-Lám-lám. Egyből követelőzünk? Ez nem sok jót kecsegtet a csajod számára. - mondta, majd valamit csinálhatott Anne-el, aki fájdalmában felkiáltott.
-Mit csinál vele? - kérdeztem most már igazán dühösen.
-Figyelj, kössünk alkut. Ha idejössz egyedül, akkor nem bántom a lányt és sértetlenül elmehettek, ha kapok 10000 fontot. Ha nem egyedül jössz, és a pénzt se kapom meg, egyikőtök se éli túl a találkát. A régi vidámparkban várlak.- mondta, majd lerakta a telefont. Legszívesebben törtem-zúztam volna, de az lehet, hogy Anne életébe kerülne, így szóltam a többieknek, hogy elmegyek, és nyomatékosan megkértem őket, hogy ne kövessenek semmi áron. Vonakodva bár, de beleegyeztek. A garázsban álló kocsimhoz siettem, majd beindítottam, és csikorgó kerekekkel elhagytam a villát. Az úton idegesen doboltam a kormányon, félve, hogy mi történt az én csodás barátnőmmel. Gyorsan leparkoltam a vidámparknál, és besiettem a kapun. Felhívtam volna Joe-t, ha meg lett volna a telefonszáma, de mivel nem volt meg, ezért csak a megérzéseimre hagyatkozhattam, hogy megtaláljam a barátnőmet és az eszement elrablóját. Úgy gondoltam, hogy a hullámvasútnál lesznek, s valóban ott találtam meg Anne-t, kikötve egy oszlophoz.

Sziasztok! Mint látjátok, meghoztam az új részt, habár ez csak a fele. Ígérem, igyekszem majd sietni a másik felével. Remélem, ehhez több kommentet és pipát kapok, mint az előzőhöz. Annie xx