Epilogue

(ajánlott zene)

Üresség. Csak ezt érzem. De azt nagyon. Valami kihunyt belőlem, hogy Anne és Louis meghalt. Nincsenek többé. Nem hallom a hangjukat még egyszer, utoljára. Nem látom a mosolyukat, nem fogom többé hallani a nevetésüket, ahogy ugratják egymást. Egyedül érzem magam, elfogott az ürességet követő mérhetetlen szomorúság és a veszteség érzése. Már most hiányoznak. Mi lesz velem, a Breakthrough-al és a One Direction-nel? A rajongókkal, a családokkal? Mindenki és minden össze fog körülöttünk törni, szét fog hullani. Forgolódom az ágyamban, illetve Anne ágyában, mert az ő szobájában alszom, vagyis próbálok, de akárhogy is próbálom, mindig egy közös emlék jut eszembe az én barátnőmmel, aki már nincs köztünk. Eszembe jut az első közös emlékünk, amikor is óvodában a fiúk bántottak, Anne pedig megvédett, és utána mindig velem játszott. Az első nap az általános iskolában. Az első "szerelmünk" alsóban, amikor levelet írtunk a fiúnak. Aztán az első fociedzése, ahová elkísértem, ahogy majd később az első meccsére. Az első nap a gimiben, az első szerelme, Louis, akivel végül együtt halt meg. Az első szakítása utáni fájdalma, amiben nekem is részem volt, hiszen én rángattam ki mérhetetlen szomorúságából. A pillanatot, amikor először találkoztunk Londonban, amikor neki köszönhetően megismertem életem szerelmét. Ezeknek az emlékeknek a hatására könnyebben szöknek a szememre és megállíthatatlanul csorognak le fakó arcomon. Nem bírom tovább, kitör belőlem a zokogás. Felülök az ágyban, reménykedve, hogy zokogásom alábbhagy, de hiába. Minden hasztalan, vigasztalhatatlan vagyok. Mintha Niall megérezné, hogy nem vagyok jól, bekopog az ajtón, majd benyit. Látom, hogy az ő szemei is ki vannak sírva. Odaül mellém, és átölel, így a vállán sírok tovább, a pólójába kapaszkodva.

-Niall, maghaltak, és még elbúcsúzni sem tudtam tőlük! Én ezt nem bírom, nem, hogy nélküle kelljen élnem! Ki fog nekem tanácsokat adni? Még 7 évesen megbeszéltük, hogy mind a ketten egyszerre házasodunk meg és öregkorunkban az unokáinknak mesélünk lefekvés előtt estimesét, de ez most már soha nem fog megtörténni, mert meghalt! Nem fogom tudni végigcsinálni úgy, hogy tudni fogom, hogy akár most ő is itt lehetne. Ha el tudnék tőle búcsúzni, talán egyszerűbb lenne, de nem hinném, hogy bármi is tudna segíteni. Ha csak még egyszer láthatnám, hallanám és beszélhetnénk... - zokogom vizesre a pólóját.

-Tudom, mit érzel, de Anne sosem akarná, hogy feladd, mert ha fordított lenne a helyzet, te is ezt akarnád, nem? - Niall szavai kicsit megnyugtattak, ám erősebbé tettek. Kihúztam magam, felemeltem a fejemet, letöröltem az arcomról a könnyeket, majd így szóltam:

-Anne, sosem fogom feladni, megígérem, és mindent meg fogok tenni azért, hogy ne csalódj bennem és büszke legyél rám.

2015 decembere van. A hó már betemette az elsárgult és lehullott faleveleket. Egy kis család ül két, fekete márványból készült sír előtt. A szőke hajú apuka szomorúan mosolyogva figyeli tejföl szőke kisfiát, miközben az a hóban ül és hóembert épít. A szintén szőke anyuka pedig virágot tesz mindkét sírra. A vörös rózsa élesen elüt a fekete sírkőtől és a fehér hótól. A fekete síron töketesen látszik a fehér felirat:

"Anne, Louis, miért kellett nektek meghalnotok? Nem láthatjátok felnőni a kis Will-t, aki a ti keresztfiatok lett volna. Nem láthatjátok Liam és Danielle kislányát, Daisy-t sem felnőni. És nem tudhatjátok, hogy Lana és Máté egy éve kiköltözött ide. Nem láthattátok, hogy mennyi Directioner és Breakthrough rajongó tört össze, mennyi ember volt szomorú és mennyi ember változott meg. Milyen jó lenne újra látni az arcotokat, a mosolyotokat, a szemetekben lévő pajkosságot, akár csak egy percre is! Hallani a hangotokat, a nevetéseteket. Megérinteni titeket és tudni, hogy itt vagytok, nem haltatok meg, és mindez csak egy rossz álom, és nem a valóság. De ez lehetetlen kérés. És erősnek kell maradnunk, nem csak Will miatt. A rajongók miatt is, akik még most is a rajongóitok. Akik végig hittek bennetek. Harry nem bírta elviselni a hiányodat, Louis. Képtelen volt itt maradni Angliában, ezért kiköltözött Los Angeles-be, ahol egy híres stúdiója van. Zaynről 3 éve semmit nem hallottam, ugyanis szakított Perrie-vel, majd kiment Franciaországba modellkedni. Liam viselte legjobban a halálotokat, már ha mondhatok ilyet. De a hálószobájukban ott van az első közös

fotótok, ami még az X-Factor alatt készült. Fekete keretben, melynek alsó szegélyén a 2010-2012 olvasható arany színnel. És Niall. Vele végig ott voltam, és kettesben valahogy kibírtuk. A lassacskán két éves Willnek mindig mesélünk rólatok. Louis, te vagy a vicces "bácsi", akivel szívesen találkozna. Anne. Remélem tudod, hogy sosem fogom elfelejteni az első találkozásunkat 5 évesen, amit 15 év barátság követett. Köszönöm, hogy aznap az oviban mellém ültél, és nem hagytál egyedül. Köszönöm, hogy sosem hagytál cserben. Hogy minden titkomat rád bízhattam. Hogy általad megismerhettem Niall-t. És legfőképpen a 15 év barátságot. Nagyon sok mindent köszönhetek neked. Nincs annyi szó és idő, amiben ezeket ki lehetne fejezni." - gondolta magában a nő. Nem tudta, de ezt az egész beszédet Louis és Anne végighallgatta. Ők ketten fentről figyelték a barátaikat és vigyáztak rájuk. És bár nem kárpótolja az Louisékat, hogy Johnt 20 év letöltendő börtön büntetésre ítéltek emberölés vádjával, de legalább a barátaikat és családjaikat biztonságban tudhatják. Így a kis csapat többé-kevésbé boldogan élhet.