Chapter 13: News

Szóval, mivel megint átlépünk egy hónapot, megint összegezem az elmúlt egy hónapot, jelen esetben februárt. 816 oldalmegjelenítés volt, ezáltal átléptük az 1000 oldalmegjelenítést. 4 fejezet volt olvasható, ha ezt nem számítjuk bele. kaptam egy rendszeres olvasót Brigi személyében. Ezúton is kérek mindenkit, hogy akinek van felhasználója, azt kérem szépen, hogy iratkozzon fel! vagy ha nincs, akkor is hagyjon maga után valamilyen jelet! Elég egy pipa is, csak kicsit rossz érzés, hogy az utolsó fejezetet is 37-en minimum elolvasták, és csak 2 komment érkezett és csak 3 pipa. A névtelen kommentelőket kérem, hogy egy nevet legyetek szívesek írni! Egyébként a 11. fejezetet 55-en olvastátok el és 4 különböző embertől jött rá komment, de sajnos valami elállítódhatott, ezért újra ki kellett raknom, így ezek elvesztek. Lényegtelen, most akkor nem is beszélek többet, jöjjön a fejezet!
U.i.1: Ezentúl Snowflower néven vagyok, de ezt már az előző bejegyzésnél is észrevehettétek.
U.i.2: minden hónap végén elől lesz a hozzáfűznivalóm a bejegyzéseknél.
U.i.3: tudom, hogy ebben a hónapban kevesebb rész volt, de hosszabbak is a régieknél. :) és a végén megint húzom az agyatokat, kíváncsi lennék a véleményeitekre :) azt hiszem, ennyit szerettem volna. Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást :)

Snowflower xx  

*Anne szemszöge*

-Anne, valami fontosat kell neked mondanom...- mondta Liliána.
-Mondd csak nyugodtan.
-Szóval, anyum tegnap este olyat mondott, amit először nem akartam elhinni, de utána nagyon örültem neki. Az unokatesóm vagy.- mondta. Akkor mi rokonok vagyunk? Leblokkoltam, és ezt mind a ketten észrevették.
-Anne, ugye nem kaptál sokkot? Ennyire nem örülsz neki?- kérdezte már szinte sírva Liliána.
-Nem, nem kaptam sokkot. És egyébként nagyon örülök neki, mert eddig nem is tudtam, hogy van unokatesóm. Apai vagy anyai ágon?
-Az én anyum a te anyud húga, szóval anyain. És félig magyar vagy.- na kösz anyu. Miért nem tudtam erről 20 évig? Miért kellett ezt titkolni? Még akkor is szótlanul ültem a kocsiban, amikor megérkeztünk. Bementem a házba, lekaptam a cipőm és felmentem a szobámba. Elővettem a telefonom és felhívtam anyut. Pár csengés után fel is vette.
-Szia drágám! Hogy vagy?
-Szia anyu. Köszi a kérdésed, egész jól. Most tudtam meg, hogy van egy, vagyis bocsánat kettő magyar unokatesóm és félig én is magyar vagyok! Ja, és ezt a szüleim 20 évig titkolták! Egyébként tök jól vagyok!- kiabáltam vele. Tudom, hogy nem érdemelte meg, de jól esett kiadni a dühömet.
-Anne, mi el szerettük volna ezt neked mondani, de...
-De mi? Ne keress légy szíves kifogásokat. Nem mondtátok el és kész!- majd lecsaptam a telefont. Muszáj valahogy kiadnom magamból a feszkót. Felvettem a régi focimezem, ami szerencsére jó volt még rám, felkaptam a focicipőm és lementem a kertbe. Milyen szerencse, hogy a fiúk kertjében van focikapu! Kihoztam a garázsból legalább 20 labdát és izomból egyesével berúgtam őket a kapuba. Hallottam, hogy nyitódik a kertajtó, odanéztem és az unokatesóm volt az.
-Rám haragszol?- kérdezte félénken. Hiszen ő nem tudhatta, hogy nem is rá, hanem a szüleimre haragszom.
-Nem, nem rád, hanem a szüleimre. 20 évig képtelenek voltak elmondani!
-Nekem is csak tegnap mondták el. Tudod, hogy mi szokott megnyugtatni, ha mérges, ideges vagy szomorú vagyok?- fürkészett.
-Addig nem, amíg nem mondod el.- kuncogtam. Erre egy félmosoly volt a válasza.
-A lovaglás. Terepen. Nincs annál jobb, amikor szabadon vágtázhatsz. És a tánc. Felszabadulsz, kiadod magadból a mérget. Bejössz?
-Persze, csak ezt még berúgom.- majd belerúgtam az utolsó labdába. Csavartan repült bele a hálóba.
-Szép volt.
-Köszi. Ha nem baj, akkor én gyorsan letusolok majd. Kicsit megizzadtam.
-Oké, semmi baj.- mosolyodott el. Bementünk, én felmentem a szobámba fürödni, ő pedig lentmaradt a többiekkel. Gyorsan letusoltam és felvettem a reggeli ruhámat, csak azzal a különbséggel, hogy bikinit vettem alá. Amikor leértem, megkezdődött Liliána faggatása.
-Mesélj magadról!- kérte Liam.
-Szabó Liliána vagyok, de a Lily-t vagy a Lanát jobban szeretem. Magyarországról jöttem, ez egy viszonylag kis ország Közép-Európában. Nagyon sok directioner van ott is, és szeretnénk koncertet, de az a baj, hogyha próbálunk twitteren trendelni, hogy lássátok és eljöjjetek, nem sikerül. Ezért most minden magyar directioner nevében kérlek titeket, hogy gyertek el Magyarországra is! Sokak álmát valósítanátok meg. Visszatérve az eredeti kérdésre, nagyon szeretek zenélni, tudok gitáron, zongorán, furulyán, fuvolán, dobon, oboán, hegedűn játszani, és azt mondják, hogy szépen énekelek, bár én nem hinném, szerintem borzalmas hangom van. Ezenkívül kosarazok, lovagolok, táncolok és focizni is tudok egy kicsit. Nagyon szeretek rajzolni és festeni is, bár szerintem nem olyan jók, amiket csinálok, de a többiek szerint igen. Van egy 10 éves hugom, Anita és egy skót juhászkutyám, Lizzy. Ennyi lennék dióhéjban.
-Azta, komolyan 7 hangszeren játszol, 3 sportot űzöl, és ezek mellett még egy kutyád is van? Hogy jut időd mindenre?
-Beosztás kérdése az egész. És rengeteg versenyt nyertem, mind sportba, mind zenében és tanulásban is. Kitűnő vagyok és eddig minden évben én lettem az évfolyamelső.
-Ez egy mutáns. Versenyezik, 7 hangszeren játszik, sportol, kipihent, van ideje mindenre. Hihetetlen ez a csaj.- mondta ledöbbenve a barátom, mire tarkón csaptam.
-Ezt most miét kaptam?- kérdezte felháborodva.
-Mert nem mondjuk senkire, főleg nem egy lányra azt, hogy mutáns.
-De mi van, ha az?
-Na jól van, most már hagyd abba.
-Játszol nekünk valamit?- kérdezte tőle Liam, az egyetlen normális ember.
-Persze. Hol játsszak?
-Menjünk a zene/játékszobába! Úgyis ott vannak a hangszerek.- mondta göndike.
-Rendben, akkor menjünk.

*Lori szemszöge*

Bevonultunk csapatostól a terembe, Lana pedig felvette a kezébe a gitárt. Megpengette az A húrt, hogy megnézze a gitár hangolását. Elkért egy pengetőt, lefogta az első akkordot. Majd elkezdett játszani. Beyonce-tól énekelte az If I Were a Boy-t. Nagyon szép hangja van. Én is beszálltam, majd amikor vége volt a dalnak, megtapsoltuk. Elpirult, és így szólt:
-Tetszett?
-Lana, akkor most figyelj. Nagyon szép hangod van, nagyon jól énekelsz. Nekem nagyon tetszett.- mondta neki Zayn.- és nem mellesleg tisztán is énekeltél.
-Tényleg jó volt.-mondta mindenki.
-Játszol valamit zongorán is?- kérdezte Louis.
-Adele-Rolling In The Deep jó lesz?
-Tökéletes! De énekelj is hozzá!- mondta neki Louis. Lana leütötte az első billentyűt, majd játszani kezdett. A zongora és az ő hangja betöltötték az egész szobát. A közepén Anne beszállt a gitárral, majd nemsokára én is elkezdtem énekelni. Amikor vége lett, a fiúk tátott szájjal bámultak minket.
-Csukjátok be a szátokat, mert belerepül a légy!- nevetett Lana. A fiúk megrázták a fejüket, hogy felocsúdjanak, majd egyszerre mondták:
-Azta, mekkora volt már!- ekkor valaki kopogott az ajtón.
-Gyere!- kiáltott ki Liam. Egy középkorú férfi lépett be, gondolom a fiúk menedzsere.
-Szia Paul!- köszöntek neki a többiek rajtam és Lanán kívül.
-Sziasztok! Ki énekelt és játszott az előbb?- kérdezősködött. Akkor hallotta az egészet? Vajon mi a véleménye? Félénken feltettem a kezemet Lanával és Anne-el.
-Miért kérded?
-Mert nagyon jó volt! Össze kéne állnotok egy csapatba! És egyből a nagyok közé emelhetnének titeket, egyből egy klippel kezdenéek, majd aztán jöhet az album, majd...
-Hé, Paul, lassabban, ez nekünk gyors egy kicsit! És egyébként is, ha összeállnánk, akkor mind a hárman énekelnénk, és hát Anne... nem énekel valami jól finoman szólva.- szakítottam félbe.
-Azt meg tudjuk oldani, énektanárhoz fog járni. De azért meg szeretném hallgattni.
-Biztos? Én már hallottam énekelni és a helyedben nem kínoznám a füleimet.
-Én akkor is meghallgatom. Most jó neked?
-Persze, nem megyek sehova.
-Én viszont tuti elmegyek innen!- mondtam, majd kimentem volna a szobából, de Lana visszahúzott.
-Na, maradj bent! Kérlek!- nézett rám ellenállhatatlan bociszemekkel. Sose volt hugom vagy öcsém, hogy immunissá váljak a bociszemekkel szemben, csak egy bátyám, meg már Anne-t is a nővéremnek tekintem. Lehet, hogy azáltal, hogy egy bandában leszünk, Anne is és én is egy hugicára teszünk szert.
-Jó, legyen, de csak mert sosem tudtam ellenállni a bociszemeknek.- nevettem. Egyébként most nem volt olyan rossz Anne hangja. A nyaralás előtt hallottam utoljára, de akkor direkt énekelt hamisan. Most nem volt olyan fals, és egy kis segítséggel nagyon jó hangja lehet. Paul is ugyanezt mondta.
-Szóval lennétek egy banda?
-Anne, Lana?- kérdeztem jövendőbeli bandatársaimtól, hiszem nagyon jól tudtam, hogy benne lesznek.
-Naná!- vágták rá egyszerre. Na mit mondtam? Összenéztek és valamit megbeszélhettek, mert Lana rábólintott.
-Szóval, fontos bejelentenivalóm van. Louis már tudja, hiszen ott volt, amikor megtudtam. Lana és unokatesók vagyunk.- mondta Anne. Akkor értem már, miért ment fel a szobájába, majd pár perc múlva ment ki mérgesen focizni. Szóval ezt tudta meg. Mondjuk ha az én szüleim titkolnák el előlem 20 évig, hogy félig magyar vagyok és van 2 unokatesóm, akkor valószínűleg én is hasonlóképpen reagálnék.
-De jó! Egyébként hasonlítotok egymásra, le sem tudnátok tagadni, hogy rokonok vagytok! Ha már a bejelentéseknél tartunk, akkor neked mondom Paul, mert a többiek már tudják, hogy együtt vagyok Lolával.- húzott magához a szőke hercegem. Ugyan nincs fehér lova, de nekem anélkül is herceg.
-Akkor én is elmondom, hogy én pedig Anne-el jöttem össze.- ölelte át hátulról a barátnőmet Louis.
-Mi ez, mindent-bevallok-Paulnak nap van?
-Hát... ja.- mondta Harry.
-Egyébként csak egy jó hírt akartam közölni a fiúkkal.
-Mondd el légyszi'!- nyávogott Louis.
-Ha nem nyávognál, akkor elmondanám. Szóval, az idei Olimpia záróünnepségének egyik fellépője a One Direction!
-Úristen! Fellépünk az olimpián!- ugráltak és ismételgették az utolsó mondatot kiabálva. Az elmúlt hetekben kiismertem őket. Louis a vicces répa-fan, Harry a nőcsábász macskaimádó, Zayn él-hal a tükrökért és a hajáért, Liam a kanálfóbiás normális, Niall... Niall pedig a hasát imádó kék szemű szőke herceg, aki vicces, aranyos és sorolhatnám tovább. Anne-t eddig is ismertem, és csapatunk legújabb tagját pedig még nem ismerem annyira. A fiúk végre abbahagyták az ugrálást és a kiabálást, és leültek.
-De ez azt jelenti, hogy próbákra kell majd járnotok. És lányok, találjátok ki a neveteket. És jó lenne, ha elkezdenétek a számaitokon is gondolkozni.
-Rendben, megpróbáljuk. Mikorra kéne kitalálni?
-Hát jó lenne egy héten belül. Fiuk, nektek is hamarosan kezdődnek a próbák, majd hívlak titeket. Sziasztok!
-Szia!- akkor én most komolyan Anne-el és Lanával leszek egy bandában, és híresek leszünk? Ez hihetetlen! És úristen. A lányokkal felmentünk a szobámba, és elkezdünk tanakodni a nevünkön. Voltak nagyon vicces verziók, mint például a Lolan, (LOri, LAna, ANne, csak az 'a' össze van vonva-szerk.megj.) és egyéb ilyenek. Végül Lana ötlete tetszett mindannyiunknak, aki a Breakthrough (aki nem tudna angolul, annak elmondom, hogy áttörést jelent-szerk.megj.) nevet mondta. Szóval akkor mi vagyunk a Breakthrough. Akkor most már majd a számokon kéne gondolkoznunk. De erre még ráérünk.

*Liliána szemszöge*

Jézus Mária. Egy csapatban leszek a kedvenc bandám két kedvenc tagjának barátnőivel. Na jó, ezt még emésztenem kell. De akkor mikor megyek haza? Mert ha itt elindul a karrierünk, akkor csak ritkán mehetek haza. És akkor ritkán láthatnám Mátét. Se a barátnőimet, se anyuékat, se a hugicámat, se a nagyiékat, se a kutyusomat, Lizzyt. De muszáj lesz valahogy megoldanom. Ott van a facebook és a telefon. És a skype. De az jó lenne, ha Lizzy is itt lehetne. Meg kéne kérdezni majd Pault és anyuékat. Meg el kéne majd vinni a dokihoz, hogy utazhat-e majd, meg egészséges-e. Meg meg kéne majd kérdezni erről a dologról Mátét. Mármint hogy ki szeretne-e jönni ide. Szerintem belemenne. Csak a szülei nem biztos, hogy megengednék, de nyelvtanulásnak nem rossz, és hát a barátom nem valami jó angolból. Csak meg fogják egymás érteni valahogy... ha meg nem, akkor maximum fordítok. Azzal sem lenne semmi, csak kicsit nehezebben a kommunikáció. Fel is hívom! Pár csöngés után fel is vette.
-Szia Lana!
-Szia Máté! Képzeld, mi történt velem!- ujjongtam neki a telefonba.
-Várj! Elképzeltem.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Ezt most nem hagyhattad ki, igaz? kérdeztem mosollyal az arcomon.
-Nem. De mondjad, ahogy hallom, nagyon jó dolog lehet!- nevetett. Még akkor is pillangók repkednek a gyomromban, amikor a hangját hallom.
-Szóval, képzeld, tegnap elmentünk egy étterembe, és láttam az egyik tagját a kedvenc bandámnak. De ez még nem minden, mert a másik tagjával is találkoztunk, amikor a London Eye-hoz mentünk. És van vele közös képem és aláírásom is van tőle és most itt vagyok a házukban, és a barátnőikkel egy bandában leszek!- sikítottam és kiabáltam. Nem tudom, hogy ez hogy megy egyszerre. Lényegtelen. És még ugráltam is.
-Szóval nem jössz haza?- kérdezte szomorúan, és én is elszomorodtam.
-Figyelj...