Chapter 17: Go onwards to September

/Anne szemszöge/

Elmúlt augusztus és már szeptember is. A falevelek a fákon megsárgultak, némelyikük le is hullt, és most a parkok és a kertek füvét a sárga árnyalataiban pompázó avar borítja. Elkezdődött az iskola, minden reggel látni a kisgyerekeket, ahogy anyukájuk kezét fogva, iskolatáskával a hátukon igyekeznek az iskolába, hogy tudással töltsék meg a kis buksijukat. De ezzel, hogy elkezdődött az iskola, Máténak haza kellett mennie. Mindjárt október, és megyünk az amerikai turnéra. Mind a nyolcan. Merthogy Paul bejelentette, hogy mi leszünk a One Direction előzenekara, a híres Breakthrough. Igen, mi is híresek vagyunk már, hiszen elkészült már az első videóklipünk, a B-e-a-utiful.

 A klip forgatása hihetetlenül izgalmas volt számunkra. A ruhák csodásak voltak, a sminkek úgyszintén, a klip forgatásának helye pedig egy kedves kis park volt. Nyáron forgattuk, szóval még akkor minden zöldben pompázott és a nap sugarai pedig átszűrődtek a levelek között, a porszemek pedig kavarogtak a nap fényében. A klip egy szobában kezdődik, ahol Lana van, mert ő kezdi a számot. Egy lány és egy fiú is szerepel rajtunk hármónkón kívül a klipben. Az első jelenetben a lány felolvas egy cetlit Lanának, amit a fiú hagyott az ágyon. Aztán Lana szirmokat szór szét a szobában, miután a lány elhagyta azt. Ezután kimegy a szobából és lenéz a hallba, ahol a lány a fiú vállára hajtja a fejét. Utána én énekelek Loloval egy parkban, majd Lana is csatlakozik hozzánk. Majd Lolot mutatják egy kosármeccsen, ahol a csajszi a fiú nevét kiabálja, mire a srác megfordul és rámosolyog. Majd London központjában, először ketten, aztán hárman. Majd utána én egy tavacska partján fekszek a virágok között és a fák alatt a napsütésben. Utána megint hárman énekelünk, de most egy-egy fára függesztett hintában ülünk. És itt van vége a klipnek. Két hónap alatt 9 millióan megnézték YouTube-on, aminek köszönhetően van már saját menedzserünk, Julie Howards személyében. Ő egy 23 éves lány, csak 3 évvel idősebb nálam és Lolonál. Szőke hajú, kék szemű és nagyon érti a dolgát. Rengeteg fellépést leszervezett nekünk, és szerzett nekünk egypár táncost, és nem utolsósorban sminkest és stylistot. Hamár felhoztam ezt a stylist-témát, el kell hogy mondjam, hogy a fiúknak is új stylistjuk van. Lou Teasdale-nek hívják és van egy tündéri kislánya, Lux. Nagyon aranyosak mind a ketten és Lou nagyon érti a dolgát, a fiúk a fellépéseken mindig jól néznek ki. Bár, ők mikor nem néznek ki jól, most komolyan? Mondj egy olyan esetet, amikor nem. Na, nem tudsz mondani, látod?
Ha már a fiúkról beszélünk, el KELL, hogy mondjam, az olimpia záróünnepélyén hatalmas sikerük volt a What Makes You Beautiful c. számukkal. Ezt a számot mindenki ismeri és szereti, nem mellesleg egy tehetséges banda debütáló száma, amely meghozta nekik a világsikert, rengeteg rajongót, díjakat. És a sajtó figyelmét, ami a hírnévvel jár együtt kéz a kézben. Csak ezzel az a baj, hogy ha akarja az ember, ha nem, megváltoztatja őket, még ha ugyanazok az emberek is próbálnak, szeretnének, akarnak maradni. A sajtó és az elvetemült rajongók tették tönkre Harry és Louis barátságát is. A Larry shipperek elvetették a sulykot, és már félnek a közönség előtt bohóckodni. Még vásárolni se mernek elmenni együtt a pletykák miatt. Elkalandoztam.
Liam és Dani szakítottak, nem tudták egyeztetni a munkát és a magánéletet, így külön utakon folytatják, de barátként váltak el. Liam levágatta a haját, és hiába mondja azt, hogy már túllépett Danielle-en és nem emiatt vágatta le a haját, én átlátok rajta. Még mindig emészti magát, ideje lenne beszélnem vele. Mondjuk a szeptember 13-án bemutatott klipjükben még hosszabb a haja. A klip az új (egyébként már befejezett) albumukról van, a Take Me Home-ról van, ez az első szám rajta, név szerint a Live While We're Young. Mi ott voltunk a forgatásán, és rengeteget nevettünk. Louis nem hazudtolta meg önmagát, majomhintáról ugrott bele a vízbe,

száguldott a terepjáróval
és menekült az operatőr elől (?). Liam beállt DJ-nek, idézem, mit mondott: "It's DJ Payne in the house!' . Voltak vízre rakható, felfújt labdák, amibe bele lehet állni és tudsz vele menni a vízen, volt vizibicikli, tutaj, amiröl Louis drága belelökte

Liam-et a vízbe és focizás is (fiúk...). És medence, lila fények, buli. Minden, ami kell. Ugye említettem már a fiúk új albumát, a Take Me Home-ot. Ennek az albumnak már az utómunkálatai folynak, november 12-én debütál. 13 szám van rajta, nekem egyik kedvencem a Rock Me, az Over Again és a Summer Love, aminek megírásában jelentős szerepe volt Ed Sheeran-nak. Nagyon jófej a srác és iszonyat tehetséges. A The A Team és Give Me Love c. számait imádom, és megkértük, hogy a készülő albumunkra (merthogy nagyban készül ám a mi albumunk is, Here We Are címmel) segítsen nekünk egy számot írni. Úgy terveztük, hogy 12 szám lesz rajta és jövő áprilisban jelenik meg. A 12 számból már megvan 3, ebből ugye az egyik a B-e-a-utiful, egy Determinate és egy More Than A Band című van meg, ezenkívül az albumborító. Azt már említettem, hogy Máté sulikezdésre hazament. Valóban, de Lana szülinapján itt volt még. Nem volt nagy parti, csak torta, éneklés (két bandánál ez elengedhetetlen) és beszélgetés. Apropó, ha már ezt így szóba hoztam, meg kell jegyeznem, hogy Máté nyelvtudása az első találkozásunk óta nagyon sokat javult. Október első napján arra ébredtem, hogy a felkelő nap sugarai a szemembe sütnek. Mivel úgy éreztem, hogy nem tudnék visszaaludni, és egy Louis-féle kakaót kívántam, elhatároztam, hogy felébresztem Louis-t. Szóval beosontam a szobájába, és nekifutásból ráugrottam, majd belefújtam a fülébe és megpusziltam az arcát.
-Jó reggelt!
-Grh.
-Csak nem aludnál még?
-Hány óra?
-Reggel nyolc. Mert?
-Csak azért kérdezem, mert csodálkozom azon, hogy kora hajnalban hogy vagy képes így pörögni.
-Tudod, én nem nézek sorozatokat hajnali egyig, ezáltal ki tudom magam pihenni. - oktattam ki.
-Mit szeretnél? - Túl jól ismer.
-Csinálsz nekem egy Louis Tomlinson-féle kakaót? - néztem rá aranyosan, bár tudtam, hogy úgyis megcsinálja.
-Csinálok. De nem fogsz attól még jobban felpörögni? - nézett rám gyanakodva.
-Dehogy fogok! - ó, dehogynem. Nem baj, kellenek ilyen napok, amikor őrültek vagyunk. Kikelt az ágyból, megfogta a kezem, és lementünk a konyhába, ahol elővette a kedvenc bögrém. Ez egy hatalmas, legalább 4 dl-es, nagy fülű bögre, amin ketten vagyunk Louis-val és hülye pofát vágunk a kamerának. Ez van az egyik oldalán. A másik oldalán szintén egy kép található, ezen Lorival öleljük át egymást. A két kép között pedig egy forever-jel és a 2009-es évszám található. 2009 nyarán kaptam tőlük ezt a bögrét a névnapomra. Louis-tól valami mást is kaptam, de ez éjszaka volt. Elvitt Doncaster egyik legszebb parkjába, és egész éjjel a csillagokat néztük. Az egyiket elneveztük Tom-nak, és megegyeztünk, hogy bárhol leszünk, ez a csillag mindig összeköt minket. Az az éjszaka volt a legszebb az életemben. Ezért aztán, miután elment Doncaster-ből, éjszakánként gyakran kiültem az ablakba és figyeltem a csillagot. Szóval ott tartottam, hogy elővette a bögrét, tett bele kakaót, egy kis fahéjat és kávét, tett bele tejet, ezt összekeverte, majd egy másik bögrébem felhabosította a tejet, ráöntött egy keveset a kakaóra, majd fahéjból egy mintát szórt rá, majd idehozta nekem. A fahéj a hab tetején egy szívet formázott.
-Köszi! - adtam az ajkaira egy puszit.
-Neked bármikor bármit.
-Ugye tudod, hogy ez nagyon nyálas volt? - kuncogtam.
-Igen, rájöttem! - nevetett fel ő is. Lassacskán a többiek is levánszorogtak és megreggeliztek. Délelőtt 11-kor. Na mindegy. Én unalmamban a hajamat csavargattam, amikor eszembe jutott valami.
-Lana, Lori, gyertek el velem valahová! - nem kérdeztek semmit, úgyis tudják, hogy felesleges megkérdezniük, mert nem mondanám el. Kb. 15 perc múlva felöltözve jelentek meg. Mind a kettejükön csőfarmer volt, csak Lorié világoskék, míg Lanáé sötétkék volt. Lori egy zöld, Lana pedig egy citromsárga felsőt vett fel, a cipőjük pedig a pólójukkal azonos színű Converse tornacsuka volt.

Felvették a kabátjukat, majd elindultunk. 25 perc gyaloglás után megálltam egy fodrászat előtt.
-Te komolyan elrángattál minket egy fodrászhoz? - rőkönyödött meg Lana.
-Pontosan. Úgy gondoltam, nem ártananegy kis szín a hajunkba. - kacsintottam rájuk.
Bementünk az üzletbe, ahol egy afrofonatos lány fogadott minket.
-Sziasztok! Üljetek le, várnotok kell még egy kicsit, addig kiválaszthatjátok, hogy milyen frizurát szeretnétek. Nekem már megvolt az elképzelésem. Lorinak egy olyan frizurán akadt meg a szeme, ami a közepétől élénkrózsaszín, a többi része pedig halványrózsaszín. Lana pedig melírcsíkokat gondolt csak, zöld és kék színűt. Szóval az ő hajával lesz a legkevesebb gond, utána Loriéval majd az enyém jön, ami a legmacerásabb. Lana nyitotta a hármónk sorát, nagyon jó lett a haja ezekkel a zöld és kék csíkokkal. Majd jött Lori, akinek szintén jól áll ez a szín. Majd én következtem és nem kicsit lepődtek meg az elképzelésemen. Ugyanis én kék rasztát szeretnék. Körülbelül 3 óra alatt elkészült a hajam,

és mindenkinek leesett az álla, hogy milyen jól áll. Mondjuk én nem gondoltam volna, de tényleg jobb. Kifizettük Sam-nek (merthogy így hívták a fodrászlányt, rengeteget beszélgettünk) a frizurákat, és hazaindultunk. Mikor hazaértünk, betörhettünk volna a lakásba, de inkább bekopogtunk, ugyanis kíváncsiak voltunk az ajtónyitó reakciójára, aki jelen esetben Niall volt. Éppen evett (milyen meglepő), így amikor kinyitotta az ajtót és meglátott minket konkrétan kiesett a szájából a kaja.
-Azért ennyire nem kell meglepődni. - mondtam neki, majd besétáltunk a nappaliba magunk mögött hagyva a még mindig az ajtóban álló Niall-t. Bekapcsoltuk a tévét, amin éppen a Catch Me, If You Can ment Leonardo DiCaprio-val a főszerepben. Pont akkor kezdődött, így a főcímdal hangjára mind a nappaliba jöttek, de amikor megláttak minket, lefagytak. Közben Niall bejött az ajtóból, de még mindig képtelen volt felfogni a hajunk színét. Odamentünk a fiúk elé, akik továbbra is csak meredten bámulták a hajunk színét, és az orruk előtt kalimpáltunk és csettintgettünk. Erre aztán feleszméltek.
-Miért lett kék és raszta a hajad? - kérdezte Boo.
-Nem tetszik? - szomorodtam el.
-De, nagyon tetszik, csak így sokkal másabb vagy.
-Akkor jó. - adtam az arcára egy puszit. - Nézzük akkor a filmet? - fordultam körbe.
-Persze! - hangzott az egyhangú válasz.
Másfél óra múlva a film befejeztével tanakodtunk, hogy mit csináljunk. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk piknikezni, de Paul és Julie keresztülvágta a számításainkat, ugyanis Paul Liam-et, Julie pedig Lanát hívta fel, hogy ne felejtsük el, hogy holnap indulunk Amerikába, egy háromhetes turnéra. Huppsz. Ez ki is ment a fejünkből, úgyhogy mindenki szélsebesen elkezdett pakolni. Három hétre megyünk, vagyis két bőröndöt viszek. Az egyikbe pakoltam az ünnepiesebb, a másikba pedig otthoni és hétköznapi ruhákat plusz a fehérneműket. A nesszeszerem is nagyjából összepakoltam, már csak a fogkefe/fogkrém/fésű nincs elpakolva, elektronikus cuccok, mint például laptop és annak a tartozékai, vagy a telefontöltőm bepakoltam, akkor minden megvan. A nagy pakolásban mindenki megéhezett, éppen ezért rendeltünk egy rakat pizzát, majd a nappaliban törökülésben, beszélgetés közben elfogyasztottuk őket. Mire befejeztük a táplálkozást 11 óra lett. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bevágni a szunyát. Louis átjött hozzám aludni a csíkos pizsamafelsőjében és kockás pizsinadrágjában. Hátulról átölelt, és mélyen magamba szívtam az illatát. Így aludtam el, majd az utazás napján így ébredtem. Boldogan, a barátom ölelésében.

Hali mindenkinek! Milyen lett az új, zöld kinézet? kérek szépen visszajelzéseket! Bocsánat, hogy ilyen rövidke lett, de ez csak egy ilyen átkötő rész, de hamarabb jött, mint az előző :D A következő hosszabb és cselekményesebb lesz. azt hiszem ennyi a kiegészítő rizsám. komik, feliratkozók, pipák jöhetnek! :)
Nusii
xx